Flattr for Hungary

 

Dilbertet jópár (4-5) éve szeretem és olvasom, és 2009 decemberében (amikor átmenetileg nem voltam PhD hallgató, és a munkahelyemen sem voltam annyira behavazva, mint manapság) unalmamban lefordítottam egy pár képregényt, és - a hungarfield.freeblog.hu példáján felbuzdulva - csináltam is nekik egy blog.hu oldalt. Sajnos a dilbert.blog.hu már foglalt volt (valaki már fordította egy ideig, csak láthatóan nem fordított rá elég energiát), így a hungarfield miatt a hundilbert.blog.hu-nál maradtam. Már az első képregénynél akkor bevezettem, egyfajta trade mark-ként, hogy a poszt címe (minthogy Scott Adams, ahogy a legtöbb rajzoló, nem ad címet a strip-eknek) mindig csak lazán fog kapcsolódni az aktuális képregényhez, általában valamilyen asszociációs viszony lesz közöttünk. Az ötlet fő inspirálója a leiterjakab.blog.hu, ahol gyakran az épp tárgyalt félrefordításhoz egy hasonlóan asszociatív képrejtvényt csatol a szerző.

 

Egy ideig minden nap tettem ki posztot, és próbáltam a minden napi Dilbert termést minél hamarabb lefordítani. Ez sajnos ahhoz vezetett, hogy kicsit kiégtem 7-8 hónap alatt, aztán pár hónapig nem is csináltam - akkoriban több munkám kezdett lenni. Amikor idén újrakezdtem, átírtam kicsit a saját magam alkotta szabályokat: csak hétköznap posztolok, és nem csak a legfrissebbeket fordítom - így a minőséget is magasabban tudom tartani.

 

 

 

A Flattr-ról először az Index pár hónappal ezelőtti cikkében olvastam, a TPB-s srácok amúgy is mindig szimpatikusak voltak, és mind a gift economy-t, mind a crowdsourcingot általában is nagyon jó dolgoknak tartom. Rögtön regisztráltam, és ki is akartam tenni a gombot, de nem vagyok valami nagy html varázsló (ez a blogon is látszik - bár nézetem szerint ott a képek a lényeg, a többi kinézete nem számít), meg gondoltam, még kell is egy kis idő, míg itthon ez beindul. Amikor láttam, hogy az atlatszo.hu is flattr-ös lett, akkor találtam ki, hogy a legjobbat azzal tehetném, ha bármilyen befolyó összeget (ha vannak, akik hajlandóak valamennyit áldozni a Dilbertért) az atlatszo.hu-nak irányítok át (azaz csak őket fogom flattr-ölni). Szererintem Bodoky és az atlatszo.hu nagyon fontos dolgot csinál, pont azt segíti elő, amire az országnak most leginkább szüksége van: az átláthatóságot és a nagyobb civil kontrollt. Egyelőre nem tervezem, hogy másnak adnám a bevételt (ha lesz), legalább is ha nem kell csalódnom az atlatszo.hu-ban.

 

Azon még nem gondolkodtam, hogy valaki is nálam nyomja a gombot, ha nyomhatja direktben is az atlatszo.hu-n. Első körben gesztusértékű lépést akartam tenni. Másfelől pedig lehetnek olyanok, akik a fordításaimat honorálják, az Átlátszót pedig nem támogatnák feltétlenül. Vagy olyanok, akik (szintén gesztusértékűen) rajtam keresztül juttatnák el a támogatást, mert tetszik nekik, amit csinálok. Nem olyanokra számítok, aki csak azért kattint, mert az Átlátszónak adom a pénzt - annak nyilván nem sok értelme volna. Úgy fogom fel, hogy amit én csinálok, az gift economy (mert azért heti ötször napi 30-60 perc az mégiscsak munka az olvasók szórakozásáért), viszont akinek tetszik, és hajlandóak megfizetni, azokat egy jó ügy felé irányítom. Majd meglátjuk, mennyire működhet ez, főleg, hogy azért nem lehet mondani, hogy ellepnének az olvasók. A blogot a Facebookon 75-en lájkolják, hétköznapokon 100-150 látogató keresi fel az oldalt (bár épp tegnap új rekord állt föl 359 látogatóval és 813 oldalletöltéssel, de kérdés, hogy ez jelenti-e egy trend kezdetét vagy csak egy egyszeri kiugrás volt).

 

 

Köszönet Szilárdnak az interjúért és a felajánlásért. Jövő hónapban megkérdezem, hogy sikerült. Addig is, járuljatok hozzá a sikerhez: Dilbert magyarul

 

Az ilyen bemutat(koz)ások pedig jók, lesz még.