Nemrég fedeztem fel Uj Péter előadását az első Google Napon, és érdekes élményben volt részem. Elég sok Flattr-el kapcsolatos előadást néztem már végig, gyakorlatilag ebben élek fél éve, és ahogy hallgattam, az volt az érzésem, hogy a következtetése egyenesen hozzánk vezet. Persze nem, mert félidőnél egyetlen mondattal kizárja a kapcsolatot. Na, ott tévedett Uj Péter.

Ha valaki nem akarná végignézni a 27 perces videót, összegzem miről szólt:

Lesz-e újságírás 2021-ben

Az előadás témája: Lesz-e újságírás 2021-ben. Vagy 2015-ben. A választ rögtön az elején megtudjuk: nem. Vagyis jelenlegi formájában nem. Aztán következik ennek kifejtése.

 “Az Internet ma már mindennapjaink részévé vált” – hangzik el a mondat kelletlenül. A nyomtatott sajtó halott, az online hírszolgáltatás haldoklik. Ma már mindenki tartalmat (hírt) állít elő, és ahogy az lenni szokott, az ilyen nagy mennyiségben rendelkezésre álló ingyenes tartalom mellett nem marad meg az, amiért fizetni kellene. A hírgyárak létjogosultsága, az újságírók információs monopóliuma megszűnni látszik. Ahogy az újságírók tevékenységének értéke vészesen csökken, ahogy a hirdető is megtalálja a közvetlen utat a fogyasztóhoz, a köztes emberek, middlemenek létjogosultsága is megkérdőjeleződik. Az iPad nyújtotta reménysugár is szertefoszlott gyorsan, amikor kiderült, az emberek nem hajlandóak fizetni valamiért, amiért ingyen hozzájuthatnak bárhol.

Aki olvassa ezt a blogot, vagy csak tisztában van vele miről szól a Flattr, az talán máris felszisszent, igen, itt tévedett Uj Péter.

De mielőtt ebbe belemennénk, hangzottak még el izgalmas dolgok. Ilyen például a rövid ismertető a Fuggerekről, akiknek idejében a napilapok azt ígérték olvasóiknak, hogy az általuk kínált tartalommal azonnal pénzt tudnak keresni. Manapság is kialakulni látszanak az új utak, “menekülési útvonalak”, amelyen már többen haladnak sikerrel (Uj Péter Fluor Tomit, SP-t, és Friday Rebeccat hozza fel példaként), annak ellenére, hogy a nagy kiadók vezetői egységesen állítják, így nem működik. De működik, és konklúzióként a következő hangzik el:

Vége a nagy cégek és óriási hírgyárak korszakának. A költséghatékony modellek irányába -  felhasználói tartalom, saját tartalom, és aggregált tartalom összegyúrásával – lehet haladni  (talán még 2021 után is), de az újságírásnak a ma ismert formájában vége van.

Kanyarodás a Flattrhöz

Az volt az érzésem, ha az iPadből levont konklúzió egyetlen mondata nem hangzik el ("az emberek nem fizetnek ingyenesen elérhető tartalomért"), teljesen máshova lyukadhatunk ki. Nem csak az a kérdés, hogy az emberek fizetnek-e ingyenes tartalomért, hanem hogy ha igen, hát mi okból fizetnek érte.

A Flattr egy kísérlet, ami pont erre a feltételezésre épül: Az emberek fizetnének ingyenesen elérhető tartalomért, ha lenne rá egy megfelelő, az ediggieknél sokkal egyszerűbb (és a mindennapjainkba szintén könnyen beépíthető) módszer. Több, mint 650.000 flattr kattintás bizonyítja, hogy van, aki a pénzét adná valamiért, amit ingyen megszerzett, elfogyasztott, és szeretett. A Kickstarter júliusban érte el a 10.000-ik sikeresen (tömeg!)finanszírozott projektjét.

A Flattr egy fiatal rendszer, de folyamatosan fejlődik és reagál a felhasználói tapasztalatokra. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy van rá kereslet, az emberek akarnak pénzzel lájkolni. Amit emögött meg kell látnunk, hogy ez nem feltétlenül a Facebook lájk analógia szerint működik – nem (csak) azért kattintanak, mert a megkapott tartalmat elismerik és viszonozni szeretnék, hanem mert többet akarnak abból a tartalomból. Ahogy a Kickstarteren is, itt is a tartalomgyártók jövőjét biztosítják.

Új business modell

Ahogy Uj Péter megjegyezte, éveken keresztül nem tudtak “business modellel” előállni, de valahogy mégis működött. Ma már nem működik. A zeneipar is nyűglődik, mert az ő bebetonozott alapjait is döngeti az új infrastuktúra. Az újságírás is nyűglődik, és paywallokkal vagy egyéb fizetésre kényszerítő eszközökkel próbálnak pénz kicsikarni valamiért, amit bárhol máshol megszerezhetünk ingyen. Ahelyett, hogy észrevennék mire van szükségünk. Vannak már, akik ezt észrevették, és új alternatívákkal álltak elő. Ebben segít a Flattr, ami egy teljesen új bevételi forrást tesz lehetővé, a mai viszonyokhoz igazodva. Vagy ahogy Mike Masnick a Techdirtön is annyit beszél erről: Okot kell adni a vásárlásra.

Jelenleg Németországban a legelterjedtebb a Flattr. A taz.de híroldal elindította saját önkéntes fizetésen alapuló rendszerét, mellyel az olvasók finanszírozzák az újság függetlenségét, minőségét, és egyáltalán, létezését. Hónapról hónapra megjelentetik az eredményeket a különböző módokon (többek közt a Flattrön keresztül) beérkező pénzekről. Az április 9-én indított kampány árpilis végéig több, mint 10.000 eurót hozott.

A zeneiparból is tudunk jól ismert példákról, akik felismerték az új lehetőséget, és más módon próbálják elérni az emberek pénztárcáját. Az Uj Péter által említetteken túl talán említésre méltó a Radiohead, akik már 2007-ben ingyen elérhetővé tették az In Rainbows című albumukat, vagy a számtalan "indie" zenekar, akik a saját szabályai szerint játszó nagy kiadók helyett egy új utat válaszották. Például a The Shallows, akik többet kerestek a Flattr-el, mint az iTunes-on.

Végülis

Lehet nagységrendekről vitatkozni, lekicsinyleni, amit a felhasználók eddig elértek (nem figyelembe véve a rendszer korai állapotát), de a jelenséget, miszerint az emberek örömmel fizetnek, hogy fenntartartsák a számukra fontos tartalmakat, őrültség nem észrevenni.

Hogy az iPaden - ki tudja milyen egyéb okok miatt - nem fizetnek tartalomért, az egy dolog. De létezik megannyi más szolgáltatás, ami az emberek önkéntes fizetésére épít. Nem kiforrott rendszerek, de az online tartalomgyártás jövőjébe egész biztos lesz beleszólásuk.